Harangi Attila vagyok, debreceni építészmérnök hallgató a Debreceni Egyetem Műszaki Karán. Már több mint tíz éve tűzzománcozom. Körülbelül 15 x 20 centiméteres rézlemezekre festőzománc technikával készítek képeket grafikailag feldolgozva. Egy különleges megoldás által a képeim két rétegben léteznek, a felső rétegbe karcolt elemek által az alsó réteg felragyog. A két réteg közötti kapcsolat a kép lényege, tehát a vonal és teresedései a képeim legfontosabb alkotóeleme.

Hosszú ideje kitartok a tűzzománcozás mellett, aminek az oka az, hogy sosem lehet tudni előre mi történik a kemencében, hogyan ég ki, milyen színek születnek, ezt részben a tűz dönti el. Ahogyan lehűl a vörösen izzó rézlemez, úgy jönnek elő a színek másodpercenként, ez minden alakalommal meglepetés számomra, ilyenkor egyfajta varázslat történik. Képeimben ezt a pillanatot, ezt a varázslatot igyekszem visszaadni. Ez az érzés bármilyen témában megjeleníthető. Hozzám a természeti formák, a fák, tájak, építészeti témák állnak a legközelebb, ezeket próbálom absztrakt módon tovább gondolni, egy vonalrendszerbe illeszteni.

A tűz kapcsán különösen fontos számomra a fény megjelenítése, ezért az égbolt mindig kitüntetett szerepet kap a képeimen.

"A képek előtt állva számomra a tűzzománc a boldogság művészete. Boldogság a művész részéről, aki rálel az addig számára is rejtett igazságra. Boldogság számomra, mint néző számára, akinek a tűz igazága kerül a felszínre a képeken: nevezetesen, hogy minden dolog megjelenési formája mögött ott van a tűz, a fény. A kevésbé "izzó" képek is tűzről szólnak, pontosabban a tűz elmúlásának, a fény elhalványulásának veszélyéről.

Nem véletlen - visszatérve a görögökhöz-, hogy Athénban a pryterionban folyamatosan őrizték a tüzet, új város alapításakor pedig magukkal vitték. Harangi Attila munkáival őrzi a tüzet és elhozta nekünk." - részlet Prof.  Puhl Antal DLA építész, a DEENK Műszaki Könyvtárban rendezett kiállítást megnyitó beszédéből.