1999-ben végeztem a Műszaki Karon, műszaki menedzser szakon. Az első rajzomat kétéves koromban készítettem. Kisgyermekként mindig volt vázlatfüzetem, aminek lapjait vízfestékkel festettem tele…

2010 februárjában Cservenné Bakos Szilvia több rajz kurzusán vettem részt. Innen egyenes út vezetett 2011-ben Potyók Tamás festőiskolájába, ahol 2014 nyaráig folytattam tanulmányaimat.  A rajzolás mellett a festészet alapjaival ismerkedtem meg. A kezdeti ódzkodás után a festés igazi szerelem lett. 2015. januárjában Baráth Pál festőművésznél folytattam tanulmányaimat, aki két éven keresztül próbálta bevezetni olykor igen csak keményfejű tanítványát az olajfestés rejtelmeibe.

2018. januárban, immár a saját utamat keresve, megújult erővel folytattam a munkát. Képeim témái új irányt vettek, és ismét akrilfestékkel kezdtem dolgozni. Korbely István festőművész szavaival élve, akinek kurzusán 2018-ban vettem részt, elkezdtem „belülről kifelé” festeni. Képeim készítése közben mindig zenét hallgatok.

Szerencsés embernek érzem magam, hiszen a festésben megtaláltam azt az eszközt, amellyel a legjobban ki tudom fejezni lelkem hangjait. Annak a kétéves pici lánynak a játékossága, önfeledtsége még mindig bennem él, és most már engedem, hogy ezek az érzések is utat törjenek maguknak, s bátran megmutatkozzanak.

Kiállításom az ÓPERENCIÁN INNEN címet kapta. A képeimnek egy kivételével nem adtam címet. Azt szeretném, ha a címek nem befolyásolnák a szemlélődőt. Festményeim meséljék el mindenkinek a saját történetét. Engedje el bátran mindenki a fantáziáját, és röpüljön – akár az Óperencián túlra is.