Ungor Noémi vagyok, biológusként végeztem Debrecenben. A természet szeretete nemcsak tudományos szinten jellemző rám, a természetben megjelenő, a természet által alkotott szépség legalább annyira megragad, mint a róla való tudás. A teremtett világ csodái által bennem kiváltott érzéseket szeretem a vásznaimon megjeleníteni, azt másoknak is megmutatni. A tájképek, természeti képek, csendéletek, pillanatképek ábrázolásán keresztül azt a szépet, jót, harmóniát és életteliséget szeretném elvinni a szemlélőhöz, ami a világban valóságosan jelen van. Úgy is mondhatnám, a jóba vetett hitet szeretném visszaadni a fáradt embernek. Nemcsak az általam látott tájképek, emberek, csendéletek szolgálnak modellként, hanem a fantáziámmal is alakítom a formákat, színeket. Színeim inkább világosak, kedvesek, természetesek, mindenféle erőltetés és  túlharsogás nélkül.

A rajzolás és a festés már gyerekkorom óta a legkedvesebb szabadidős elfoglaltságom. Legkedveltebb technikám az olajfestés, de az akrilfestéket is szívesen használom. Mégis az olajfesték tudja  visszaadni a színek igazi természetességét. Nehezebb, időigényesebb, mint az akril vagy az akvarell, de megéri a belefektetett időt és energiát, mert a színek mellett a részletek kidolgozása és az élethűség is nagyon jól kifejezhetők vele.

A festés mellett hegedülök is. A zenélés más érzésekkel tölt el, de a kettő szerintem nem választható el egymástól, kiegészítik egymást. Amikor zenélek, képeket látok magam előtt, amik ihletet adnak a festéshez. Amikor festek, zenét hallok, a képekhez illőt. Nem szó szerint zenét hallgatok, hanem elképzelem, hogy milyen zene illene az adott képhez.

​

William Somerset Maugham A színes fátyol című regényében fogalmazza meg a legszebben, hogy mi a művészet lényege, ezt jelenti számomra is: „Az egyetlen dolog , úgy hiszem, ami elviselhetővé teszi ezt a világot, a szépség, amelyet az emberek hébe-hóba előteremtenek a zűrzavarból. A festmények, a zene, a könyvek… Amelyik élet a leggazdagabb ezekben, az a szép élet. A legtökéletesebb műremek.”